AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS MEGERŐSÍTÉSE
A MAGÁNBEFEKTETŐKKEL

A szellemi kulturális örökség, annak az egyedisége valamint a regionális és országos mérték összehasonlíthatatlansága miatt, egyedi megközelítést igényel, amely utal a szellemi kulturális örökség manifesztációk finanszírozási szempontjaira is. Ezért fontos, hogy szokatlan szellemi kulturális örökség finanszírozási megoldásokat keressünk, amelyek megfelelnek az adott projektnek. Ezért a szellemi kulturális örökség alkotóinak és üzemeltetőinek igényeire adott válasz, hogy olyan magánbefektetőkkel alakítsunk ki együttműködést, amelyek fejlődési potenciállal és innovatív hozzáállással rendelkeznek, akár olyanokkal is, amelyek nem felelnek meg egészében egyetlen uniós vagy egyéb pályázat kiírási alapelveinek sem. 

A magánbefektetők bevonása elsősorban attól függ, hogy a kezdeményező elkötelezett-e a szellemi kulturális örökség projekt megvalósítása iránt, és hogy milyen jó stratégiát alkalmaz. A folyamatnak a befektetők keresésének nagyon korai szakaszában kell kezdődnie, jóval azelőtt, hogy a szellemi kulturális örökség kezdeményező találkozik a potenciális befektetővel, hogy bemutassa neki a projektet. Az egyes befektetőtípusok / magánbefektetési formák megközelítésének kissé eltérőnek kell lennie, annak sajátosságaitól függően. Ezért a magánbefektetőkkel való együttműködéshez meg kell érteni, hogyan működnek és milyen alapon hoznak befektetési döntéseket annak érdekében, hogy érdekelni tudják őket egy adott szellemi kulturális örökség ötlettel kapcsolatban. 

A magánfinanszírozás formája és terjedelme az egyes közép-európai országokban eltérő lehet, ezért fontos ellenőrizni, hogy milyen finanszírozás lehetséges, és milyen jogi és adószabályok vonatkoznak a szellemi kulturális örökség vállalkozásunkba tartozó személyek vagy szervezetek befektetéseire. A szellemi kulturális örökség projektek egyediségének, sokszínűségének és "érintetlenségének" köszönhetően nagyon jó megoldás az úgynevezett "pénzügyi keverék" pénzügyi összegyűjtése, amely különböző forrásokból származó finanszírozást, beleértve a magánbefektetők pénzügyi támogatását is, és az állami finanszírozást kombinálja a hagyományos banki kölcsönökkel és alternatív pénzügyi eszközökkel, például a közösségi finanszírozással. A kulcskérdés a megfelelő finanszírozási kombináció megtalálása az adott szellemi kulturális örökség projektekhez.

A szellemi kulturális örökség irodák fontos szerepe az egyes régiókban e témában egyrészt az volt, hogy ösztönözze és támogassa a helyi szereplőket abban, hogy megváltoztassák a magánbefektetők véleményét, hogy felhívják a figyelmet az ilyen típusú befektetők együttműködésének lehetőségeire, és másrészt az, hogy megtalálják és bevonják a magánbefektetőket a szellemi kulturális örökség vállalkozások finanszírozására, valamint
a magánberuházások gondolatának népszerűsítésére a szellemi kulturális örökség kezdeményezések fejlesztése érdekében. Ebből a célból
a projektpartnerek egyéni és csoportos találkozókat és jelentős helyi eseményeket szerveztek a kulturális alkotók és a magánbefektetők számára, hogy mindkét csoportnak segítsék az együttműködés megerősítését, valamint bemutassák, hogy a szellemi kulturális örökségbe történő befektetés nemcsak a befektetői márka pozitív arculatára hat, hanem mindkét fél számára profitot hozhat.