HOGYAN KAPCSOLÓDIK A SZELLEMI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG A GAZDASÁGHOZ?
FÉNYKÉP: RZESZOW REGIONAL DEVELOPMENT AGENCY
A szellemi kulturális örökség a mindennapjaink része. Az egész társadalomnak el kell ismernie, hogy a szellemi kulturális örökség mint a gazdasági fejlődés hajtóereje, számos hatalmas tevékenységet foglal magában, amelyek komoly gazdasági és nem gazdasági értékekkel is rendelkeznek.
A társadalom számos csoportja, mint a szellemi kulturális örökség hordozója, sokat tud nyújtani a társadalom többi részének. Hagyományos ismereteik, készségeik és gyakorlataik révén a szellemi kulturális örökség hordozói gazdagítják mások életét, és különféle módon és az élet különféle területein járulnak hozzá annak minőségéhez. Például a szellemi kulturális örökség hordozókat motiválni kell és fel kell hatalmazni arra, hogy bevezessék és átadják őseikkel kapcsolatos ismereteiket, például a természetes gyógyszerekkel kapcsolatos ismereteiket, amelyek kezelhető és megfizethető technikák révén olyan gyógymódokat alakítanak ki az őshonos növények felhasználásával, amelyeket a társadalom minden csoportja használhat és megengedhet magának. A szellemi kulturális örökség hordozói különböző értékes tudáspotenciálokat hordoznak, amelyeknek helyi forrásokra van szükségük, és amelyeket nem kell távoli régiókból importálni. Ez a szellemi kulturális örökség hordozóinak, csoportjainak és közösségeinek, valamint magának a szellemi kulturális örökségnek a felértékelődéséhez és láthatóságához vezet, a helyi termékek és termelőik elismerésben részesülnek, hozzájárulva az erőforrások fenntartható felhasználásához, a helyi piac növekedéséhez és a társadalom valamennyi szektora közötti együttműködéshez. Ahogy az UNESCO említi, a fenntartható fejlődés négy dimenziója - a társadalom, a környezet, a kultúra és a gazdaság - összefonódik, nem különül el.
A szellemi kulturális örökség értékelése és megóvása révén hozzájárulunk a társadalmi folyamatokhoz, például a kultúrák közötti cseréhez és
a kölcsönös emberi tisztelethez a kulturális, társadalmi, politikai és akár földrajzi határokon is. Segít a faji megkülönböztetés elleni küzdelemben és elősegíti a béketeremtést, emlékeztetve arra, hogy a béke és a biztonság a fenntartható fejlődés központi előfeltétele. A szellemi kulturális örökség valorizálásával társadalomként elérhetjük kultúránk figyelemre méltó tartalmának és aspektusainak túlélését, felhívva a figyelmet az egymás iránti tisztelet fontosságára. Ezen kívül elkerüljük azt a veszélyt, hogy a szellemi kulturális örökség feledésbe merüljön, és elkerüljük annak kockázatát, hogy örökre eltűnjön.
A nemzedékről nemzedékre fenntartott, továbbadott és fejlesztett helyi ismeretek, készségek és gyakorlatok bevételt hozhatnak, és tisztességes munkát adhatnak sokféle ember számára (mind a kézműveseknek és családtagjaiknak, mind pedig a kézműves termékek szállítására és értékesítésére szakosodott dolgozóknak), ideértve a társadalom szegény és kiszolgáltatott tagjait is – UNESCO.
Az UNESCO (n.d: 9) hangsúlyozza, hogy a szellemi kulturális örökség „a gazdasági fejlődés hajtóereje, amely magában foglalja a termelési tevékenységek sokféleségét, pénzbeli, és nem pénzbeli értéket is képvisel, és különösen hozzájárul a helyi gazdaságok megerősítéséhez”. Élő örökségként a szellemi kulturális örökség „fontos innovációs forrásként is szolgálhat a változásokkal szemben, és hozzájárulhat az inkluzív gazdasági fejlődés eléréséhez helyi és nemzetközi szinten” - írja az UNESCO (Uo.). *
A cikket Prof. Dr. Koch Gertraud és Dr. phil Eliane Fernandes Ferreira az Európai Etnológiai / Kulturális Antropológiai Intézetből, ( Hamburgi Egyetem, Németország) készítette.
