KOSZORÚKÖTÉS

A koszorú készítésének régóta hagyománya van az emberiség történetében. A koszorúkat koronaként készítették viselőik tiszteletére és védelmére, ugyanúgy, mint az ajtókoszorúkat, amelyek egész évben a házak védelmére és természetesen díszítésére szolgáltak. A görög és a római kultúrában a koszorúk dicsőséget, győzelmet és áldást jelentettek, a kereszténységben pedig a halál feletti győzelem jele. Maga a koszorú egy kör, amelynek nincs kezdete és vége, ilyen módon kapcsolható az örökkévalósághoz és a halhatatlansághoz. Az angol „koszorú” szó a régi wriða szóból származik („körözni, megkötni”). A kertben rengeteg anyagot találhatunk a koszorúkhoz, például örökzöld ágakat, leveleket, bogyókat, gyümölcsöket és gyümölcsöket, például csipkebogyót. Késő ősszel és télen az örökzöld ágak elfelejtetik a hideget, és szép kontrasztot képeznek a földön lévő hóval szemben. Az örökzöld ágak a reményt és az újjászületést szimbolizálják, hisz olyan erős növények, amelyek elviselik a tél hidegét. Még a kereszténység előtti időkben az emberek télen fenyő, fenyő és más ágakkal díszítették házukat és ajtóikat, amelyek szerencsét, áldást, békét és jólétet jelentettek. Az adventi koszorú négy gyertyával a keresztény embereknek az élet sötétsége elleni küzdelmének a szimbóluma, egyesítve e csendes idő összes pozitív jelképét.