MÉHÉSZET
A méz és a viasz az őskori időktől kezdve kíséri az embert, amikor a vadon élő méhcsaládok termékeit gyűjtötték; az ókorban a méheket már kaptárban tartották. A középkorban a szláv mézet a Dél-Csehországon keresztül áthaladó Aranyút mentén nyugatra exportálták, a méheket először kolostorokban tartották.
Létezett céhük is - az erdei méhészek és a méhészeti termékek feldolgozói - a mézeskalács- és viaszgyártók tartoztak bele. Mária Terézia és a rendeletei is támogatták a méhészetet. 150 évvel ezelőtt a régióban alakultak ki azok az egyesületek, amelyek ma a Cseh Méhészek Szövetsége alatt működnek.
A Langstroth-Méhészek CZ Munkaközössége biztosítja a tanítást a blatnai Szakiskola „Méhész” fiókiskolájában. 2017-ben Dél-Csehországban több, mint 6,5 ezer méhész volt, közel 67 ezer méhcsaláddal, ami méhcsaládokként 15-20 kg mézet termel. A méhészetet a dél-csehországi régió is támogatja. Növekszik a méhészet iránti érdeklődés, különösen a fiatalok és a nők körében. Dél-Csehországban a méheket a Tudományos Akadémián, a Třeboňi Mikrobiológiai Intézetnél, a Talajbiológiai Intézetnél illetve az Entomológiai Intézetnél is kutatják České Budějovicében.
A régióban 6 méhész kezében van több, mint 150 méhcsalád, akiket így professzionális szakembereknek nevezhetünk. A legtöbb hobbi méhész
a gazdaságból származó mézet helyben értékesíti (helyi értékesítés), vagy a kiskereskedelembe szállítja és ott kerül eladásra. Vannak olyanok, akik
a méhkirálynőket és az leválasztott kis méhkolóniákat értékesítik. Ezek iránti kereslet a varroose-nak nevezett betegség miatti méhpusztulások miatt merül fel. A propolisz, méhpempő és méhméreg piaca jelentéktelen.
